Bármilyen szakmát választunk, elkerülhetetlen az állandó fejlődés, mert a világ megy előre és lehagy bennünket. Emellett a tudásunk csak látszólagosan lehet tökéletes, mindig vár ránk valami újdonság, egy másik nézőpont, egy alternatív elme működése mást szül, a hive mind egyelőre, ha létezik is, számunkra elérhetetlen illúzió csupán.
A Budapest Leadership Lab nem az első vezetői közösség volt, amelybe beléptem, hiszen munkavállalóként több ilyenbe is betekintést nyerhettem, de az első olyan fórum lett, amely a think tank elvét igyekszik megvalósítani számomra. Vezetőként a legnehezebb az a hangzatos kifejezés, melyet vezetői magánynak csúfolnak, annak ellenére, hogy tökéletesen leírja az érzést magát. Egy vezetőnek nincsenek barátai, csak szövetségesei és beosztottjai. Leegyszerűsítve ezt jelenti, bár nyilvánvalóan minden egyes helyzet ennél jóval árnyaltabb, de egyszerűbb is lehet. A közösség lényege számomra éppen ezért az volt, hogy a tapasztalatainkat és a gondolatainkat meg tudjuk osztani egymással, mert egy-egy új nézőpont gyakran a saját kis vortexünkből kimozdíthat bennünket egy megoldás irányába. Mindig a saját szemszögünkből szemléljük a világot, így az objektivitás valójában nem létezik. Legalábbis nagyon sokan ezt állítják, főleg azok, akiket az érzelmeik vezérelnek. Ebbe a kérdéskörben is el fogok később merülni, ahogyan a generációk közti kommunikációra is kitérem, de ezen a ponton azt szeretném kiemelni, hogy minél több emberrel beszélgetünk, annál nagyobb a merítés, annál közelebb kerülünk a valóság megismeréséhez. Ez a think tank elv lényege, bedobálunk témákat, beszélgetünk róla, ötletelünk, de a cél helyett az útra koncentrálunk. Mert a megoldás mindig csapda, mely abba az illúzióba ringet bennünket, hogy helyesen döntöttek helyettünk. Azaz a felelősségtől máris megszabadultunk. Mint amikor a pszichológusra vagy a coach-ra hallgatunk, aki valójában pártatlan kellene legyen, de mi felruházzuk egyfajta hatalommal.
Tehát a legjobb, ha ezt elkerüljük, de minél színesebb körből alakítjuk ki a közösségünket. A Budapest Leadership Lab pedig nem csak középvezetőket vonz, hanem akadnak cégvezetők és egyéb felsővezetők is, de egyre több szint képviselteti magát. Bár az informatika a központi hivatás, egyelőre én vagyok az egyetlen kivétel ez alól, de remélhetőleg tágul ez az univerzum is és több terület is képviselteti majd magát a jövőben. Mert a sebészek úgyis csak vágni akarnak, a sales-es mentalitás pedig teljesen más vezetői attitűdöt igényel.
A Nehéz beszélgetések (Tough conversations) (2024.05.09. és 2025.02.12.) fontos állomása a vezetővé válásnak. Mivel jókor és jó helyen talált meg ez a témakör, így elsősorban arra voltam kíváncsi, ki miként éli meg ezeket a problémákat, avagy, ami nekem nem megy túl nehezen, miért okoz másoknak nehézséget. Az emberi természet nem konfrontálódó, ezt pedig rengetegen kihasználják. Ezzel szembe kell nézni vezetőként és minden olyan helyzetet fel szükséges vállalni, amely vitális, de egy csomó felesleges, nem lényeges szituációt meg kell tanulni elengedni. A saját egonk nem válhat ellenségünké, de a félelmeink sem irányíthatnak bennünket. Ha valami fontos döntést halogatunk vagy nem állunk bele egy ellentétbe, könnyedén elveszthetjük azokat, akik igazán lényegesek a csapatunk számára, de a tekintélyünk is hamar felszívódhat. A workshopon világosodott meg számomra a tény, a legtöbb ember valójában azt sem tudja megfogalmazni magában, mi az igazi problémája, illetve sok esetben megoldásuk sincs a helyzetre, csupán elégedetlenkedni könnyebb, mint változni és változtatni. Tehát az első pont a nehéz beszélgetések kapcsán is: ismerjük meg, fogalmazzuk meg és kommunikáljuk lefelé vagy felfelé az igényeiket a környezetünk felé. Ne várjuk el azt, hogy mások találják ki, mi az igazán lényeges számunkra.
A Work/life balance (awareness) (2024.08.29.) kérdésköre elvinne engem a generációs különbségek irányába is, de a Budapest Leadership Lab szerencsére nem erre fókuszált, hanem arra, ami a legtöbb vezetői alkatnál becsípődik: munkamánia. A divatos kifejezés, mely arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a munkán kívül is van élet, két fontos aspektusból áll. Az egyik mindenképpen a csapatunkat érinti, hiszen a kipihent alkalmazottra jobban lehet számítani, mint a kiégett, elgyötört, fáradt munkaerőre. Ez nem csak munkaszinten érvényes, hanem játék, család és hobbi esetében is sajnos vagy nem sajnos, de arra is figyelnünk lehet szükséges, hogy a körülöttünk lévőket ne hajszoljuk keserű, fásult irányba. Mert aki vezető és munkamániás, nagy eséllyel maximalista is, és tudattalanul folyamatosan olyan elvárásokat támaszt a környezete irányába is, melyek számukra mindenképpen irreálisak lehetnek. DISC ide vagy 16 személyiségtípus oda, de különbözőek vagyunk, ez pedig egyszerre jó és teszi nehézzé a közös munkát. Ha ismerjük magunkat és vesszük a fáradtságot mások megismerésére, akkor ez a konfliktus kisimulhat. Természetesen a második összetevő mi vagyunk, mi sem Duracell nyusziból gyúródtunk, ha nem figyelünk oda a saját testünk és szellemünk igényeire, ugyanígy összeomolhatunk.
A Változásmenedzsment (2024.11.21.) az elmúlt öt és fél évem esszenciája. Talán ebben vagyok a legjobb és persze részben ez az egyik összetevője annak a bizonyos kígyónak is. Egy új vállalkozást beindítani nem könnyű, mert egyszerre kell rövid- és hosszútávon gondolkodni. Nem tervezhetünk azzal a csapattal, amelyik elkezdi az építkezést, mert nem mindenki szeretne a fedélzeten maradni, hiszen fogalmuk sincs a jövőről. Persze az volna az optimális, ha a vízió mindenki számára azonos volna, de ezt a vállalkozástípust viszonyleg kevés emberrel lehetne működtetni. A növekedés gátja pedig első körben a munkaerő lesz. Viszont két ember teljesen másként dolgozik együtt, mint öt és nem lehet ugyanúgy vezetni egy kisebb csapatot, mint egy olyat, amely már részlegekből áll. Nálam ez a határ a tizenhatodik embernél következett be. A differenciálódás viszont azt is eredményezi, hogy mindenkivel másként szükséges kommunikálni. És elérünk arra a pontra, hogy az első két workshopon tanultakat alkalmazni kezdjük, hogy a kígyónk potencírozzon és ne leépítsen.
Tehát, amire ki szerettem volna lyukadni: a Budapest Leadership Lab egy olyan kezdeményezés, mely segítségével több szempontot és ötletarzenált is megismerhetünk azonos vagy hasonló helyezetek megoldására és kezelésére. A legfontosabb, hogy ne csak arra fókuszáljunk, hogy a saját gondjainkat miként tudják mások megoldani, de ne is mások problémáit mikromenedzseljük, hanem a gondolkodásmódokkal ismerkedjünk meg. Mert ezeken keresztül egy olyan eszköztárunk lesz, melyet már a csapatunk rendelkezésére is bocsáthatunk. Ehhez pedig elengedhetetlen a gondolkodás és a helyzetgyakorlatok. A pszichológia számtalan kifejezéssel illeti, de ahhoz, hogy bele tudjunk lépni más cipőjébe, ha ki szeretnénk törni a saját nézőpontunkból, ha a napellenzőt igyekszünk letenni, akkor a szerepjáték tökéletes módszer erre. Gumikacsává válni egyáltalán nem kellemetlen élmény, hiszen ha segítünk, mi is fejlődünk.
A következő workshopra (Tough conversations/Nehéz beszélgetések: 2025.02.12.) ezen a linken lehet jelentkezni: https://www.facebook.com/events/1113376280524839
Fancyt itt éritek el:
- https://www.fancykarolina.com/
- https://www.tiktok.com/@fancykarolina
- https://www.youtube.com/user/FancyKarolina
- https://www.youtube.com/@lvlupeng
- https://www.youtube.com/@AVKPodcast
Emesét pedig itt:
